Azt hiszem az egész családom és párom nevében írhatom a következő sorokat. Amikor megtudtuk, hogy mi történt, történik veled, felmerült a kérdés hogy hogy történhet ilyen egy fiatal életerős egészségesnek tűnő lánnyal.
Mi is nyomon követtük a harcodat, bejegyzéseidet. Édesapád rendszeresen beszélt Édesapámmal és csodálva hallottuk, hogy Te vagy az, aki soha meg nem tört, és nem csak magadnak hanem családodnak is erőt tudott adni. Amikor megtudtuk, hogy meggyógyultál egy kő esett le a szívünkről. Egy olyan érzés ami semmihez nem hasonlítható.
A Te eseted és kitartásod, erőd, vidámságod remélhetőleg eljut azokhoz az emberekhez akiknek szükségük van rá.
És még egyszer had Gratuláljunk neked.

További jó egészséget Neked és Családodnak, meg mindenkinek!

Kedves Gergő!
Nagyon köszönöm, hogy végig drukkoltatok és hogy az egész család mellett álltatok.
Remélem is, hogy a történetemből erőt tudnak meríteni azok az emberek, akiknek szükségük van rá.
A köszönetet, az egész családom nevében mondhatom.

Viszont kívánok jó egészséget és boldogságot Nektek!

Kedves Mira

Nagyon nagyon örülök, hogy meggyógyultál és tiszta szívemből mondom, hogy minden tiszteletem a tiéd, hogy ennyi erővel és kitartással végig tudtad csinálni ezt a harcot. Aki olvassa a blogodat biztos vagyok benne, hogy erőt merít belőle és sokan a teljes gyógyulás útjára "indulnak".
Apukád régi kolleganóje vagyok és mindig sokat mesélt rólad, hisz te vagy a szeme fénye és nagyon nehéz volt neki is meg anyukádnak is a betegséged "elfogadása" de Te óriási erővel és kitartással győztél. Ismeretlenül azt mondom neked, hogy büszke vagyok rád! Nagyon nagyon sok boldog percet kívánok neked és boldog életet, megérdemled, hogy boldog legyél.
Szép napot és mindig maradj ilyen pozitív hisz az az életben nagyon fontos.
Évi

Kedves Évi!
Nagyon örültem a levelednek, apu többször is mondta, hogy érdeklődsz felőlem. Köszönöm a dicsérő szavakat, nagyon aranyos tőled!
Én is a legjobbakat kívánom neked az életben és hogy rátalálj a boldogságra.
Csodás napokat kívánok tele mosollyal :)
Puszi Mira

Kedves Mira,és Kedves Olvasók! Örülök,hogy ez a blog létrejött. Azt mondják,hogy az egyik legjobb terápia a lelki bajokra,ha az ember mindent "kiír"magából. A másik talán még hasznosabb,ha valaki saját erejéből tud adni másoknak. Ilyenkor jövünk rá, hogy mennyien küzdünk különféle problémákkal,bajokkal,betegségekkel. Ha egy földi halandó meghallja ezt a rettegett diagnózist, biztos,hogy a legelső a halálfélelem, ami eszébe jut. Aztán vagy elkezd józanul gondolkodni, harcolni, "építkezni" először a környezetében élők,aztán a saját erejéből,vagy rosszabb esetben feladja.De úgy gondolom, hogy a pesszimisták vannak kevesebben.
A mi kapcsolatunk a családdal egy nagyon értékes kapocs. A férjemet lassan három évtizedes barátság fűzi Mira édesapjához.Volt egy időszak,amikor az élet földrajzilag messze sodorta őket egymástól. Keveset találkoztak,de akkor is mindig" képben"voltak a másikat illetően. Aztán a véletlen,vagy inkább a sors úgy hozta,hogy mintegy kétutcányira lakunk egymástól. Megismertük Mira édesanyját, akivel szintén rögtön összebarátkoztunk.Utána a közös családi programok,nyaralások,síelések sora következett.A gyerekeink jókat játszottak együtt ,a fiam véletlenül egy mai napig láható kis sérülést hagyott Mira arcán.Mindig,mindenben számithattunk egymásra.A tavalyi nyár egy része szintén egy közös nyaralással telt.Mi volt a legnagyobb "bajunk":hogy kényelmetlen a lakókocsi,vagy még nem vagyunk elég barnák? Pedig akkor már szinte teljesen elhatalmasodott a betegség Mira szervezetében.Aztán itthon a szűnni nem akaró köhögés miatti kivizsgálások sora,aminek a végén megtudtuk ezt a borzalmat.Az elején sírtunk,tanácstalanok voltunk. Mi,felnőttek.Szinte a legelső a paróka volt,amit Zsuzsi,Mira anyukája megvásárolt.Persze,mit gondol egy szülő is, amikor a lánya elveszíti a gyönyörű hajkoronáját? Aztán elkezdődtek a kezelések:az az agresszív szer,amivel kezelték,a kemoterápia.Sok jót nem hallottunk róla: a rosszullétekről,hogy lehetelen elviselni....És akkor kezdődött a csoda.Mira úgy viselte a kezeléseket,mintha az élet velejárója lenne. Élte a mindennapokat,otthon takarított,találkozott a barátaival,beiratkozott olasz nyelvtanfolyamra.Akkor már láttuk Benne azt az iszonyatos erőt! Mindig mosolygott,kedves volt,tartotta a lelket mindenkiben. Emlékszem,már a kezelések vége felé jártunk,amikor az utolsó előtti kemó napján elmentem Hozzájuk.Zsuzsi barátnőm azt mondta,hogy Mira most tényleg nagyon rosszul érzi magát.Részvétteljesen belopóztam a szobájába,az ágyban csak a kopasz fejét láttam.Úristen,mit lehet most mondani. Kerestem szavakat,de mire megszólalhattam volna,már rám nézett és mosolyogva mondta,hogy jól van. Úgy hogy a vödör oda volt készítve az ágyához.Csendesen kijöttem a szobából,visszamentem beszélgetni az Anyukájához.Két perc múlva már telefonált,és csak a vidám kacagását lehetett hallani.
És a végkifejlet:az akaraterő csodája: a gyógyulás a 4.stádiumból.A fél év alatt kislányból érett felnőtté váló ember csodája.Akin nem láttam a parókát szinte soha.Akinek gyönyörű nőként kopasz fényképek tömkelege van a face profilján.Akinek a gyógyulási buliján annyi barát volt, hogy nem fértek el.
A héten megszerveztük az idei nyaralásunkat.

Drága Andi !
Többször könnyezve olvastam végig a soraidat, annyira megható. Ti igazán tudjátok, hogy min ment végig az egész család, mert szemtanúja voltatok ennek az időszaknak is, ahogy leírtad. Nem felejtem el, mikor bejöttél a kezelésem után a szobába, aggódva kérdezted, hogy vagyok. Mikor Dóri hívott, hogy menjünk el ide-oda.
Nem lehet elégszer megköszönni, hogy mellettünk álltatok és, hogy ott segítettetek ahol tudtatok.Az egész családotokra a jóságot és a szeretetet tudom mondani, mert annyira jó és értékesek vagytok.
Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy örülünk, hogy ilyen barátaink vannak, mint amilyenek Ti vagytok!!
Várjuk az idei nyaralást, ahol együtt motorcsónakozunk és motorozunk. :)

Minden elismerésem a tiéd!:) Sajnos egy általam nagyon szeretett és tisztelt személy is másfél éve ezzel a betegséggel küzd és egyenlőre nem kapok jó híreket róla. A te történeted erőt ad, hogy van remény! Ismeretlenül is őszinte mosoly ült ki az arcomra, amikor megláttam a bejegyzésed, miszerint győztél és azóta is nyomon követlek, ha szabad így fogalmaznom :) Nem is tudok mást kívánni, minthogy továbbra is megőrizd az erődet, ezzel másokat is kitartásra ösztönözve!

Nagyon szépen köszönöm Neked! :)
Az volt a célom valóban, hogy erőt adjak másoknak és főleg azoknak akik hasonló helyzetben vannak, mint amiben én voltam.
Ha bármiben tudok segíteni, csak szólj nyugodtan! Mindig hinni és bízni kell és a reményt nem szabad, hogy elveszítsétek.
:)

Szia :)

Csodálattal olvasom a soraidat, tiszteletreméltó az a hihetetlen erő, küzdés ami benned van/ volt. Mindig maradj ilyen pozitív. Nagyon aranyos tőle, hogy blogoddal másoknak is segíteni akarsz. :) Minden ember számára egy igazi példakép lehetsz! :) Így ismeretlenül is nagyon örülök a gyógyulásodnak! :)

Kedves Zsófi! :)

Nagyon köszönöm szépen a soraidat! A pozitív hozzá állásom a dolgokhoz megmarad abban biztos vagyok,én úgy gondolom, hogy így kéne minden embernek gondolkoznia.
:))