Aranyhaj elvesZTÉSE

Már kiskorom óta gyönyörű szép, nagyon hosszú, akkor sötét barna és kissé göndör hajam volt. Mikor elkezdtem nőni, egyedi színe lett a hajamnak, barna benne szőke csíkokkal, sokan azt hitték festetem, pedig egyszer sem volt. Ez volt a koronám, a mindenem, a kedvenc dolog magamon. Nem szerettem fodrászhoz menni, utáltam, ha 5 cm-nél többet vágtak a hajamból. Semmi pénzért nem vágattam volna le, úgy szerettem, hogy ilyen különleges színű és nagyon hosszú.

Mikor tudatosult bennem, hogy a kemo miatt ki fog hullani össze törtem. Ez nem történhet meg velem, hogy az arany hajamtól megfosszanak. Az elején próbáltam elképzelni magam kopaszon, de nem ment, féltem a látványtól. Tudtam, hogy ezt lesz a legnehezebb feldolgoznom és elfogadnom.

Akkor még úgy gondoltam, hogy nem vállalom fel magam, rendelek egy hasonló színű parókát és senki nem veszi észre a változást. Az első dolgom az volt, hogy keressek egy számomra megfelelő parókát. Ugyan olyan hosszúságút és színűt, mint az eredeti. Sokan mondták, hogy várjak még vele, mert lehet, ki se hullik, de én biztosra mentem.

Találtam egy nagyon jó szalont, ahova hamar elmentünk. Furcsa érzések kavarogtak bennem, mikor beléptem a szalonba. Mikor megláttam a parókákat a kíváncsiság, de főleg a riadtság érzése töltött el. Többször könnybe lábadt a szemem és alig tudtam vissza tartani a sírást, mikor eszembe jutott, hogy nem sokára a kopasz fejemen valamelyik rajtam lesz. Kérdeztük, hogy nem lehetne a saját hajamból készíttetni parókát, de mondták, hogy akkor nem lenne olyan hosszú és az legalább 3 hónap mire elkészítik és olyan drága, hogy nem éri meg. Néztünk egy prospektust, amibe hosszú parókák voltak, első látásra megtetszett az egyik és szerencsémre volt hasonló színűbe, mint az akkori hajam. Akkor ott meg is rendeltük, éreztem, hogy ez a haj kell nekem, várnom kellett kb. 3 hetet, mert Németországból hozatják.

Az egyik eladós lány, aki mindent megmutatott nekem az üzletben, azt mondta, hogy valószínű szabadságon lesz, mikor megjön a parókám, de bejön az üzletbe, azért hogy felpróbálja velem, annyira aranyos. Megvettük a parókához szükséges kellékeket: fésű, parókatartó, sampon, balzsam, kondicionáló és még két sapkát választottam magamnak. Mikor haza fele mentünk nyugodt voltam, mert tudtam, hogy addigra már biztosan meg lesz, a parókám mire kihullik az összes hajam.

Az első vágás

Annyira gyorsan pörögtek a napok és tudtam, hogy két héten belül elérkezik az a nap, amikor le kell vágnom legalább vállig érőre a hajam, hogy ne legyen annyira furcsa érzés, hogy egybe vesztem el a hosszú hajam. Pár barátnőm és a szüleim is azt tanácsolták, hogy menjek már el, de én még húztam az időt, nem voltam rá felkészülve. Tudtam biztosra, hogy az a fodrászom fogja levágni a hajam, akihez már évek óta járok, akiben teljesen megbízok, és nagyon szeretek.

A doktor úr azt mondta, hogy az első kezelés után 10-15 nap után fog elkezdődni a hullás, ezért megvártam az első kezelést. Utána rá pár napra, elérkezettnek tartottam az időt, hogy ’’muszájból’’ levágjuk a hajam, nem akartam, annyira nem, úgy féltem. Anyu, barátnőm és az ő anyukája jöttek velem a fodrászhoz. A hajvágás kezdetén anyu szeretett volna fotót készíteni, nem ujjongtam az ötletért, mert minél hamarabb túl akartam lenni, de visszagondolva emlékezetes pillanatot fotóztunk le. Készítettünk pár fotót közösen is, de már el akartam kezdeni.

Beültem a székbe, már rám volt terítve a kis kötényke, az olló a fodrászom kezében, mikor sietve betoppan apa, hogy had csináljon rólam egy képet, mielőtt levágnák a hajam. Magamban gondoltam, hogy Te jó ég! Csináltunk képet úgy is és ő már ment is el, mert mondta, hogy ezt nem bírja végig nézni.

A kis aranyos fodrászom elkezdte vágni a hajam, végig annyira izgultam. Könnyeztem közben, azt hittem jobban fogok sírni, mikor ott helyben látom, hogy megfosztanak a hosszú, mesés hajamtól, de szerencsére nem így lett. Eltettük a hajam, olyan fájdalmas volt látni, hogy azok a csodaszép hosszú szálak az enyéim voltak és most a kezemben tartom őket.

Készen lettem, a többiek dicsértek, hogy nekem ez is milyen jól áll, sokkal felnőttesebb, de nekem nem tetszett, utáltam. Annyira furcsa érzés volt, hogy ilyen rövid a hajam, úgy fájt a szívem, mint ha elvesztettem volna valamit, mert így is történt. Nem éreztem jól magam, megfosztottak a koronámtól!!

Másnap a barátnőm átjött és itthon megmostuk az eltett hajamat. Be kellett olajozni és megmosni, hogy szép és rendezett legyen, még így eltetetve is. Nem minden nap csinál ilyet az ember, nagyon vicces volt és együtt nevettünk ezen. Nem bírtam tükörbe nézni pár napig, rosszul éreztem magam így. Nagyon sok időbe telt mire megszoktam, akik láttak, sokaknak tetszett és dicsérték, hogy milyen jól áll, jól estek a dicsérő szavaik.

HAJHULLÁS

Ahogy a doktor úr mondta, szeptember közepén elkezdett hullani a hajam. Kezdetben pár szálat láttam a párnámon reggelente. Kicsit később, mikor megfogtam a hajam kb. 5 szál jött ki. Teltek a hetek és egyszer csak azt vettem észre, hogy ugyan úgy megfogom a hajam és már 15 szálat tartok a kezemben. Borzalmas érzés volt, a szívembe, mintha egy kést szúrtak volna, mert tudtam, hogy mindjárt elvesztem az egészet.

Szeptember végére megérkezett a parókám. Úgy izgultam, nem tudtam, hogy fog állni, milyen lesz élőben. Mikor felpróbáltam, olyan furcsa volt az a tudat, hogy egy mű dolog van a fejemen. Nagyon tetszik a színe, olyan egyedi, mivel dús a paróka először azt mondtam magamra olyan vagyok, mint egy rock sztár. Úgy örültem neki, hogy megvan, ez egy biztos mankó.

Én már azt hittem, hogy októberben nem lesz semmi hajam, de nagyon sokáig kibírta. Az volt a szerencsém, hogy alapból sűrű a hajam és erős, ezért nem látszódott annyira. Egyre több szál maradt a párnámon, a ruháimon. Ahova csak néztem a hajszálaimat láttam, ez zavart a leginkább. Október végére elvékonyodott a hajam, kissé hiányos lett. Szövet sapiban járkáltam, úgy éreztem magam a legjobban a nélkül fura volt, mert már annyira hiányos lett. Novemberben már nem olyan erősen hullott, de a hónap végére ismét elkezdett erősebben.

a NEM VÁRT PILLANAT

Decemberben már nagyon sok hajam kihullott és lassan foltok kezdtek kialakulni. Éreztem, hogy teljesen le kell vágni, mert így egyáltalán nem éreztem jól magam a bőrömben. December vége fele meg is történt.

Úgy gondoltam, hogy majd a fodrászom fogja levágni a maradék hajam, de végül az egyik nagyon jó fiú barátom mondta, hogy ő szeretné és valamiért én is így szerettem volna. Egyik reggel úgy ébredtem, hogy ma le fogom vágatni a hajam.

Hívtam is a fiú barátom és megbeszéltük, hogy az este levágja nekem. Átmentem hozzá, ott volt az egyik nagyon jó barátnőm és még egy fiú barátom. Ők többször is kérdezték, hogy rendesen átgondoltam-e, láttam rajtuk, hogy izgulnak ők is. Én biztos voltam benne, hogy ezt akarom..

Bementünk a fürdőbe, leültem egy kis székre, pont a tükör alá. Betettünk bulizós, pörgős zenéket, ez jó ötlet volt, mert végig nevettünk. Először az olló szabadított meg, a vékony tincseimtől, majd a gép. Mielőtt még a gép következett, tapogattam a fejem és nagyon furcsának éreztem, hogy szinte alig van valami, amit fogni lehet. A jó barátom, mikor bekapcsolta a gépet, nagyon izgult, letolta a kis hajam. Eközben a két barátom figyelt ott voltak velem és csak mosolyogtak, így sok erőt adtak nekem.

Mikor kész lett a hajam, nem mertem felállni a kis székről, nem mertem bele nézni a tükörbe, annyira féltem a látványtól. Kivittek a fürdőből, de mondtam, hogy addig nem megyek, sehova amíg nem látom magamat így. Azt mondták, menjek vissza, zárjam magamra az ajtót és majd csak akkor menjek ki, ha úgy érzem.

Bementem a fürdőbe…becsuktam az ajtót…úgy izgultam és féltem a látványától. Bele néztem a tükörbe és-és… elkezdtem zokogni, annyira sírtam, most is, ahogy visszaemlékszem, könnyezem. Annyira nehéz és fájdalmas volt magamat így látni. Az első gondolatom az volt, hogy most már sajnos elhiszem magamról, hogy mi ez a komoly betegség és min megyek keresztül. Azt mondtam magamra, mint egy auschwitzi menekült. Borzalmas látvány voltam, sűrűbbre számítottam, hiányosnak éreztem a foltok miatt, a pár centis hajam. 10 percig voltam a fürdőben, zokogtam, nem tudtam elhinni, hogy ez megtörtént velem.Szeptember óta tudtam, hogy eljön ez a pillanatra és most bekövetkezett, ez volt az első nagy kiborulásom.

Feltettem a sapkámat és kimentem, az egyik barátomnak a nyakába estem és csak sírtam, barátnőmet megláttam és ő is sírt, nem felejtem el a tekintetét, őt is megviselte ez a dolog.

Haza fele menet, azon gondolkoztam, vajon anyu és apu, hogy fog reagálni. Meglepődtem, mert nagyon erősek voltak és mosolyogva mondták, milyen kis cuki vagyok. Tudom, hogy nagyon sok erőt kellett venni magukon, hogy így tudják lereagálni.

Az első napokban, mikor belenéztem a tükörbe, az első gondolatom ez volt: egy beteg embert látok. Észbe kaptam és tudatosítottam magamban, hogy nem szabad ilyet mondani, nem beteg vagyok, ez csak egy állapot. Ez a látvány még jobban ösztönzött arra, hogy legyőzzem a rákot. Pár napig rosszul voltam, ha tükörbe néztem, utána már megszoktam.

Január elejének az egyik napján készítettem magamról egy fotót, olyan jól sikerült még mondtam is magamról, hogy milyen szép vagyok haj nélkül is. Hamar elfogadtam így önmagam, nagyon sokat segített nekem az akkori barátom. Elérkezett az a nap is, amikor felvállaltam magamat szinte kopaszon. Hiszen ez vagyon én!

Kopaszon

Az utolsó kezelés után, február 12-én teljesen kopasz lettem. Tesóm elkísért a fodrászunkhoz, nagyon nehézkesen tudtam menni, mert annyira kiütött a 12. kezelés. Huhhh.. tudtam, hogy ez is elkövetkezik, mikor egy hajszál sem lesz a fejemen.

Az aranyos fodrász barátnőm nullás géppel letolta, én abban a tévhitben éltem, hogy a nullás egyenlő a kopaszsággal. Ő mondta, hogy azt borotvával kell, hát ezt nem tudtam addig, de legalább már tisztában vagyok vele. Tesómat haza küldtük borotváért és már el is kezdődhetett a végleges hajleszedés.

Most annyira nem ijedtem meg magamtól, mint a kis foltos hajam láttán. Pár nap múlva már ezt is meg szoktam és így is a tükörbe tudtam mondani, hogy szép vagyok.

Hajnövekedés

1 hónap alatt nagyon sokat nőtt a hajam, sűrű és erős lett, a színét még nehéz volt megállapítani. Tetszett, hogy ilyen gyorsan rákapcsolt a növekedésre. Már teljesen elfogadtam magam, felvettem a kis sapim, hozzá hosszú fülbevaló, jól érzetem magam így is. Sokszor le akartam venni a sapkát, de még hideg volt a levegő.

Teljesen felváltam magam, annyi sapkát vettem, hogy öröm válogatni. Nem szerettem a parókát, olyan kényelmetlen és meleg. Alig hordtam, csak bulikba, színházakba és fotózásokra vettem fel. Sapkában mentem ide-oda, eleinte nagyon zavart, hogy megnéznek, de már annyira nem érdekel. Nagyon jól érzem magam a sapkákban.

Gondolkoztam azon, hogy még egyszer letoljuk-e teljesen, eleinte azt mondtam nem fogom, de meggondoltam magam. Március 17-én fogtam magam és elindultam a fodrászhoz. 10 perc sétára van a szalon, csodaszép idő volt, közben zenét hallgattam, jó kedvvel mentem be. Anyu közben hívott és ijedten kérdezte:’’ Nem akarok-e várni vele, nem gondolom át?’’ Mondtam neki, mit kéne ezen átgondolni?! Leszedik és kész. Végre nyugodtan és félelmek nélkül ültem a székben, mert tudtam, hogy milyen lesz a látvány. Nem bántam meg, hogy le kellett szedni még egyszer, mert már jól éreztem magam a bőrömben.

Tanulság: Nem a haj teszi az embert, az csak egy illúzió. Lehet azt mondani, hogy tragikus dolog történt a hajam elvesztésével, de mint minden rosszban, van jó is. Részben örülök annak, hogy kemoztak, már csak azért is, mert kihullott a hajam.

Nekem szükségem volt a hajam elvesztésére, mert így rátaláltam a belső értékeimnek a felhozatalára, amiket eddig féltem megélni. Az emberek, most még inkább meglátták a lelkemet, hogy milyen is valójában.