Idén júniusban mondhatni lezárult az életemnek egyik fontos része.

 Kislánykorom óta, amióta csak járni tudok azóta biztosan tudtam, hogy táncos szeretnék lenni. Csak néztem a balerinákat a filmekben, a barbie hercegnős mesékben a táncoló hercegnőket. 4 éves koromban Anyukám beiratott egy balettiskolába és azóta a szerelmese vagyok ennek a művészetnek. Teltek az évek az álmom nem változott, így eldöntöttük, hogy megpróbálok egy táncművészeti szakközépiskolát, ahova sikeresen fel is vettek. 4 év gimnáziumi rész mellett a táncóráink rendes tananyagnak számítottak, ami nagyon megterhelő volt az iskolai órák mellett, ezt már említettem az első fejezetekben. Már csak 1 év hiányzott a befejezésig, de a betegség miatt halasztanom kellett, amit most pótolhattam.

 Minden nap 3x másfél óra tánc, a második félévben 4x másfél óra plusz az elméleti órák anatómia és tánctörténet. Szeptembertől egészen novemberig iszonyú nehezen bírtam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehézkes lesz. Az órák után mikor haza értem csak feküdni tudtam, fizikálisan és mentálisan is teljesen elfáradtam. Azt hittem az izomláz és a fáradság sosem fog véget érni. 

 Szeptember vége fele érezni kezdtem, hogy állandóan szúr, fáj a derekam. Mivel már 2 hétig nem múlt el, így elmentünk orvoshoz, aki megállapította, hogy kezdetleges csigolya sérvem van. Mondanom sem kell mennyire örültem neki, de szerencsémre egy remek csontkovács gyógy masszőrt találtam, akihez hetente eljártam.  Rengeteget köszönhetek neki, nélküle nem tudtam volna végig csinálni ezt az évet. Újév kezdetétől már több erőre leltem, a testem megszokta az állandó terhelést, így könnyedebben teltek a hétköznapi órák. Az-az év hamar elrepült, az év végi színházi előadásunk után következett a 2 napos szakvizsga.  Az első nap balett és modern a második nap kontakt-improvizáció, jazz és graham vizsga, amit megállás nélkül folyamatosan végeztünk, utána az elméleti tételek. Pont erre az időre úgy lebetegedtem, hogy lázasan, köhögve csináltam végig a vizsgát, de szerencsére sikeresen végig csináltam.

Yoga

 A tanárok folyamatosan kérdezgették tőlünk, hogy merre szeretnénk tovább menni. A tanév kezdetén, azt a célt tűztem ki, hogy a Táncművészeti Főiskolára szeretnék felvételt nyerni. Nos, ezt a tervet az év közepére elvetettem. Megfogalmazódott bennem a betegségem által, hogy a tánccal szeretnék gyógyítani bármilyen úton, módon. Ezért is nagy szerencse, hogy ez megtörtént velem, mert ráterelt az utamra. Sokat töprengtem azon, hogyan is hozhatnám össze ezt a két dolgot. 11. osztályos koromban az egyik táncórám dinamikus jóga volt. Már akkor nagyon megtetszett, csak kár hogy 1 évig volt jóga a tantervben. 

 Nyáron rátaláltam az egyik jóga tanáromra, akinek az órájára betekintést nyerhettem még a kemoterápia idején. Mivel nincsenek véletlenek ezért pont szeptembertől indult egy diplomás jóga oktatói képzés, amit nemzetközileg elfogadnak. Astanga Vinyasa yoga, a hatha jóga összetett dinamikus formája, amely a mozgást, a légzést, az energiákat kapcsolja össze, így a gyakorlás dinamikusan, folyamatosan zajlik, megállás nélkül. Elméleti és gyakorlati órákban veszek részt, hetente 5 alkalommal, vezetett és saját gyakorlási órák, pluszban még egy napot itthon gyakorlok. Nagyon közel áll hozzám ez a jógafajta, érzem, hogy rendben tart lelkileg és testileg is. Amikor az időm engedi eljárok más jellegű jóga órákra is. Szeretnék minél többet tanulni, elmélyülni ebben a műfajban is, persze a sok gyakorlás elengedhetetlen.

 A tánccal nem hagytam fel teljesen. Jelenleg Rg-s lányokat tanítok kezdő és haladó balettra. Nagyon élvezem, ez remek tapasztalat szerzés számomra, mert később, ha minden jól megy szívesen nyitnék egy tánc iskolát különböző műfajokkal.