Karácsonyi csoda

 Ezt a csodás ünnepet, a Szentestét a családommal tölthettem. Nagyon szép Karácsonyunk volt, velünk ünnepelt az öcsém barátnője, akit már a húgomként szeretek. Délelőtt jöhetett a legizgalmasabb és legkedvesebb részünk, a fa díszítése. Utána mindenki egy kis időre elvonult, hogy írjon egy verset arról, akit húzott, ilyet most csináltunk először. Anyukánk megkért, hogy találjunk ki valami műsort, amit este előadhatunk a családnak. Szokásunkhoz híven kicsit őrült dologgal álltunk elő, videókat készítettünk, ahogy énekelünk. Eljött az este, megérkezett Mami, Papi. Még ajándékozás előtt megmutattuk a felvett videónkat és felolvastuk a verseinket, amiket egymásról írtunk, nagy mosolygós arcokat láthattunk. Csodás estére emlékszek vissza, és a nap folyamán többször eszembe jutott a tavalyi karácsonyunk.

 Bele gondolva, hogy 1 évvel ezelőtt, hogyan töltöttük a 24-ét…Már sapkában, de nagy mosollyal adtuk át egymásnak az ajándékokat. Bele sem gondoltam, vajon anyuék mit érezhettek mikor láttak engem. Mosolyogva, boldogan nyitogatni a dobozokat. Lehet, hogy azt hogy:-’’ Ó, milyen boldog a lányunk, mennyire szeretjük, bárcsak meggyógyulna! ’’

 Tavaly ilyenkor kaptam egy kis levelet az egyik barátomtól, aminek a végén ez állt: Ha év végén valaki megkérdezi tőlem, hogy mit szeretnék 2014-ben, akkor azt fogom neki mondani: „ Csak annyit, hogy a Mira teljesen gyógyuljon meg és soha többé ne legyen még hasonló fájdalomban sem része, mint most. ’’ Sírtam és még most is elérzékenyülök ezen a levelen. Látszik, hogy szívből írta.

 25-én átjöttek apu szülei is, ó olyan kis drágák. Szegénykéim nehézkesen tudnak járni, de így is van bennük életerő. A nagypapám nem igazán bő beszédű, inkább a mamám szokott beszélni, még helyette is. Ám az ebédnél meglepődtem, miről beszélt a papám. Emlékeket mesélt el,pár évvel ezelőtt agyvérzéssel vittük be a kórházba, élet halál között volt. Szerencsére itt is csoda történt és nagyon gyorsan felépült. Azt mondta, hogy a családjára gondolt, hogy felépüljön és ezért sikerült is neki. Azt is elmondta, hogy neki mekkora nagyon köszönet az, hogy ide tartozhat, és mennyire szeret minket, a mamámat, aki végig mellette állt. Kikívánkozott belőle, amit átélt, és igaza volt, nagyon örülünk, hogy elmondta, mert azt senki más nem tudhatja, csak ő. Hallgattam, ahogy elérzékenyülve szakadnak fel benne a sebek, látva, ahogy könnyezett és amilyen mély dolgokról beszélt apu és én is elkezdtünk sírni. Még sose hallottam őt ilyen mély dolgokról beszélni.

 Elgondolkoztam. Egy emberben mennyi érzés gyűlhet fel, mennyi kimondatlan szó, hány olyan oldalunk lehet, amit sokan mások nem ismernek csak a felszínét. Mikor én voltam beteg, nem is mondtam közben semmit, arról mi zajlott bennem. Ha most el kéne mondanom, azt mondanám: - ’’ Nagy szeretet, nyugalom és békesség zajlott bennem, körülöttem. Mindenki úgy támogatott, úgy segített, ahogy tudott. Volt a legszeretettebb személy, akitől támogatást vártam volna, de nem kaptam, de tudom, hogy ő így tudta le reagálni és ezért nem haragszom. A 86 éves nagypapámtól ma tanultam valamit. Igenis ki kell magunkból adni a dolgokat, akármit, ami bennünk lakozik. Köszönetet mondani azoknak, akik mellettünk állnak.  

 Vajon hány kis gyermek tölthette egyedül és szomorúan ezt a napot is? Nem szeretnék bele gondolni, mert szörnyű.

 December elején kiszanáltam nagyon sok mindent a szobámból, a ruháimból és elajándékoztam árva gyerekeknek. Volt szerencsém képről látni, mikor megpillantották az ajándékaikat. Anyukámnak a céges ünnepi vacsoráján adták át az összegyűjtött és új holmikat. Anyu azt mondta, hogy ki volt téve szánkó, fényképezőgép, társasjáték, de a gyerekek az én dolgaimhoz mentek oda, amik egy kis szatyorban és dobozban voltak. Szerintem érezték a szeretetet, amit bele tettem a nekik szánt dolgokba, azért mentek rögtön oda. Látva a képeket, rögtön elkezdtem sírni, megszakad a szívem mikor ilyet hallok vagy látok. Anyu felvette a kapcsolatot az igazgatójukkal, így lesz alkalmam meglátogatni őket. A legjobb dolog adni, látni a másik boldogságát, hogy tetszik, amit szívből adok. Ezt idén tapasztaltam meg.