Rólunk

 Hatalmas nagy változáson vitt végig ez a betegség, ha megnézem az akkori és a mostani énem, szinte majdnem két Mirával találom szembe magam.

 Rengeteg mindenben változtam ez idő alatt és ezért örülök, hogy megtörtént velem, mert az életem hátra lévő részét sokkal értékesebben fogom eltölteni.

 Mikor az utcán láttam turbános vagy sapkás nőket, az első gondolatom az volt, hogy rákos. Látszott is rajtuk, riadtan és szomorúan néztem ezeket az embereket, nem tudtam, hogy lehet így élni. Bele se mertem gondolni, hogy mit érezhetnek. Abban biztos voltam, hogy velem nem történhet meg ilyen szörnyű betegség és most én néztem vissza sapkával a fejemen az emberekre..

 A különbség az volt a többi ilyen személyláttán, hogy nekem mosolygós és vidám volt az arcom, mint korábban is. Nem volt betegség tudatom, nem éreztem magam annak és mások is így láttak. Tudtam, hogy ez csak egy állapot, ami egyszer véget ér, de addig keményen és kitartóan kell küzdenem és rendületlenül hinnem a gyógyulásban. 

Liluland által készített cikkemet itt olvashatjátok:  https://liluland.hu/haj/kopaszsagom-meg-jobban-osztonzott-hogy-legyozzem-rakot?fbclid=IwAR0svqBisc50IXSUJbTixLFhuRWoT2CLQLMdhEvFVRnEfnQ9iy_eOlk4hdY 

Köszönet a fotókért: Andinak (Andrea Domján Photography) és Marcinak (mHonfy Productions - mHonfy.com)