Kezdődhet az edzés

 Március 19-én mentem először a kondi terembe, több mint 6 hónap után újra mozoghattam. Kezdetben nagyon szomorúan néztem magam a tükörben, amiért pár kilót felszedtem a kezelések miatt, de tudtam, hogy meghozza számomra a munka a gyümölcsét, csak türelmesnek kell lennem. Felemelő érzés volt, belépni a konditerem ajtaján, megkapni egy kulcsot és belépni a terembe.

 A kis öcsikém lett a személyi edzőm, azt mondta, ő így járul hozzá a gyógyulásomhoz. Úgy gondoltam sapkában fogok edzeni, de rájöttem, hogy annak nincs semmi értelme, hogy kényelmetlenül érezzem magam benne, így hát ledobtam és kopaszon kezdtem neki a munkának. Nem mondom, hogy nem volt kellemetlen, ahogy árgus szemekkel figyeltek, de nem érdekelt, hiszen ez vagyok én, felvállalom önmagam. Kardióval kezdtem, taposás, comb és has erősítések, levezetés képpen szauna. Tudtam, hogy nem lesz könnyű visszaszereznem az erőnlétem és a régi alakom, de idővel sikerülni fog, ha legyőztem a rákot a többi dolog már semmiség.

Hetente 3x jártam le, napi 2 és fél órát edzettem, a szüleim szerint túlzásba vittem, de én így éreztem jól magam, hiszen végre mozoghattam. Dani nagyon jól edzősködött, mellette sokat fejlődhettem, ő állította össze az edzéstervet is. Az első hónap a kardióról szólt, mellé kisebb erősítések, az utána levő hónapokban bele húztunk rendesen. Kezdetben nem volt könnyű, leginkább a levegő vétel bizonyult nehézkesen, de hétről hétre erősödtem és a változást a tükörben is észrevettem.

 Szerettem kondizni járni, aranyos közösségbe kerültem, apu is lejárt edzeni a barátjával, így majdnem teljes volt a család. Minden a legnagyobb rendben ment, ahogy beléptem a terembe, éreztem, tudatosult bennem, hogy ez egy új nap, egy új esély arra, hogy felépítsem magam.

 Egészen június közepéig tartottak a közös edzéseink, utána már nem tudtunk együtt edzeni, mert elkezdődött a 2 hetes tánckurzusom és júni végén leutaztam Balatonra. A második dolgom a kipakoláson kívül az volt, hogy vegyek egy havi bérletet a konditerembe.  Délelőttönként jártam heti 4-5x edzeni, egyedül nagyon furcsa volt, mert megszoktam, hogy a tesóm hajt és ösztönöz. A sok edzés miatt július közepére már jól éreztem magam a bőrömben.

Vissza a táncterembe

 Május 12-én végre teljesült a legfőbb álmom, a tánc. Elképesztő, hogy mennyit kellett várnom. Izgatottan vettem fel a dresszt, a balett cipőt és álltam be a rúd mellé.  Tudtam jól, hogy nem ott folytatom, ahol abba hagytam, az első alkalommal a 10.-esekhez álltam be. Annyira boldog és örömtelien telt az első alkalom, nem lehet elmondani azt az érzést, amit akkor éreztem, végre táncolhatok. Nehezen ment, az óra felénél elfogyott az erőm, de ebbe is belerázódtam, türelmesnek kellett lennem.

 1 hónap így telt a 10. osztálynál: kezdetben csak a rúdgyakorlatokat bírtam, a második órától a középgyakorlatokat, később már az ugrásokat és végül már a forgásokat is tudtam csinálni. Minden a legnagyobb rendben ment, táncoltam, edzettem, még egy olasz tanfolyamra is jártam, elutaztunk Anyuval Hong Kongba és végre, úgy érezhettem magam, mint egy ’’normális’’ ember.

 Június közepétől az iskolánkban, mint minden évben elkezdődött a 2 hetes tánckurzus. Egy nap 4x másfél óra táncórát tartottak. Bele vágtam. Az első hetet szépen végig csináltam a 12.-esekkel, nem gondoltam, hogy ilyen jól fogom bírni, a második héten a mostani tánctársaimmal, a 13.-osokkal voltam.

 Párszor kiálltam, ha már nem bírtam, ezt szerencsére teljes mértékben megértették a tánctanárok. A második hétnek rögtön az első napján elkezdett szúrni a mellkasom. Eddig minden olyan jól ment, végre az utamon járhattam és most ez történt. Nagyon megijedtem, mert így indult a betegségem, elmentem táncóráról, hogy kivizsgáljanak, de szerencsére semmit nem találtak. A doktor úr azt mondta, hogy ennek több oka is lehet, leginkább a túlterhelés lehetett a fő oka, így már megnyugodtam.

 Elkezdődött a szeptember, nekem már csak az 5. évem volt hátra, ami csak táncból állt, mellé anatómia és tánctörténet. Nagyon vártam ezt az évet, most újult erővel befejezhetem. Második hete táncolok folyamatosan, napi 3x vagy 4x másfél óra tánc. Kitartóan és szeretettel megyek be nap, mint nap a táncterembe. Az új osztálytársaimmal nagyon jól érzem magam, szeretek velük lenni és együtt dolgozni.  Kíváncsian várom mi fog még történni velem a tánc és az élet más területein.